Annak érdekében, hogy jobban megértsük az akváriumi növények igényeit, szeretnénk meghívni egy tanulmányi kirándulásra. Mint minden élőlénynek, így a vízi növényeknek is szükségük van bizonyos feltételekre az élethez és a növekedéshez. A három legfontosabb tényező:
a fizikai környezet, mint például a fény és a hőmérséklet
a biológiai környezet, például gombák, növényevő vagy ásóhalak
a kémiai környezet, mint például a makro- és mikrotápanyagok
A növények trágyázása során figyelembe kell venni a makro- és mikrotápanyagokat. Az elemek széles körének felszívásához a növények a megfelelő biológiailag elérhető vegyületeket, például a szén-dioxidot (CO2) használják szénforrásként (C). Az alábbi táblázatban elmagyarázzuk a trágyázás során hozzáadandó különböző elemeket.
Makrotápanyagok
Elem
Biológiailag elérhető formák
Hatás
Hiánytünetek
Tájékoztatás
Szén, C
CO2
HCO3–
Az élet alapvető eleme
Szénforrás nélkül nincs fotoszintézis → Energiatartalékok kimerítése → A növény halála
Biztosítsa a megfelelő karbonátkeménységet (> 5 °dKH) a 6,5 és 8,5 közötti pH-értékkel együtt; lehetséges a CO2-os trágyázás
Nitrogén, N
NH4+
NO2−
NO3−
A klorofill összetevője
A legfontosabb tápanyag az aminosavak és fehérjék képződéséhez
Az anyagcsere zavara → fehérjelebontás → gyenge gyökérnövekedés → a levelek elszíneződése és elhalása
A megtermékenyítés az állománysűrűségtől és a táplálkozási magatartástól függ: a kismértékű hozzáadás ajánlott
Túl sok vagy túl kevés van jelen → Levélfakulás, színváltozás a fiatal leveleken; a foltok később elhalnak és kis hosszúkás lyukakat hagynak
Hozzáadás szükséges
Molibdén, Mo
MoO42−
Az enzimanyagcsere aktivátora
A nitrogenáz alkotóeleme
Fontos az energia-anyagcseréhez
Csökkent növekedés → a Klorózis kialakulása, az idősebb levelek kifakulása, a levelek deformálódása
Hozzáadás szükséges
Bór, B
HBO32−
H2BO3−
A sejtfal pektinjeinek összetevője
Befolyásolja a szénhidrát-anyagcseréhez szükséges funkciókat
Fontos a sejtosztódás, a sejtdifferenciálódás és a sejtnyúlás, a sejtfalak stabilizálása, a szövetképződés szempontjából
A sejtstruktúra vagy a sejtfejlődés blokkolása → A gyökérnövekedés csökkenése, változások a fiatal leveleken
Hozzáadás szükséges
Réz, Cu
Cu2+
A fehérjeszintézis és a fotoszintézis komponense
Felelős a szár stabilitásáért
Az enzimek aktivátora
A sejtosztódás blokkolása és a fotoszintézis gátlása → A legfiatalabb levelek göndörödése, majd elhalása
Hozzáadás szükséges
Cink, Zn
Zn2+
Növeli a betegségekkel szembeni ellenállást
Az enzimek összetevője és befolyásolja az enzimreakciókat
Különböző másodlagos betegségek, mint például a gátolt növekedés, a levél elszíneződése vagy a levél deformációja
Hozzáadás szükséges
Kobalt, Co
Co2+
Nitrogénmegkötés
Enzimaktivátor
Központi elem a B12-vitaminban
Csökkentett nitrogénfelvétel → Levelek színváltozása, csökkent növekedés (tünetek, mint pl. nitrogénhiány)
Kismértékű hozzáadás
Nikkel, Ni
Ni2+
Központi elem a nitrogén átalakításában
Csökkentett nitrogénfelhasználás → A levélcsúcsok sötétedése és elhalása
Kismértékű hozzáadás
Jód, I
I−
Serkenti a növekedést
A védelmi mechanizmusok összetevője
Nem ismert, nagyon magas koncentrációban mérgezés jelei
Kismértékű hozzáadás
A listát még számos további elemmel lehetne bővíteni. Például a titán (Ti) vagy a króm (Cr), bár nem nélkülözhetetlenek, hatásukat tekintve elképesztőek. Fontos hatással vannak mind a levegőben (levegőben), mind a vízben (vízben) élő növények intenzív színkifejlődésére.
A trágyázási technikák tekintetében ismernie kell a minimum- és optimumszabályt, hogy a lehető legjobban gondoskodjon növényeiről, és megakadályozhassa az algásodást. Ennek az az oka, hogy minden olyan tápanyag, amelyet a növények nem vesznek fel, potenciálisan az algák rendelkezésére áll.
A minimumszabály
Ez a szabály kimondja, hogy minden egyes élőlény teljes tápanyagbevitele és -átalakítása a legkevesebb tápanyagra korlátozódik. Ha például a vas áll a legkisebb arányban rendelkezésre, akkor az összes többi tápanyag felszívódása is ennek megfelelően csökken.
Ennek illusztrálására a következő ábrákkal mutatjuk be a minimumszabályt. Az első grafikon a kiindulási helyzetet mutatja. Láthatja a különböző elemeket (x tengely), valamint a fénytényezőt (narancssárga) a növény megfelelő igényével (y tengely). Az optimális mennyiség (kék) és a növény számára rendelkezésre álló mennyiség (sárga) látható. Példánkban az optimális és a rendelkezésre álló mennyiség közötti különbség a CO2 esetében arányosan a legnagyobb.
Ábra 1:
A második ábrán az kiindulási helyzet hatásait látjuk. Az összes szükséges elem felvétele a legkevésbé rendelkezésre álló elemhez (CO2) mérten kisebb. A tényleges felvétel arányosan csökken (lila).
A lila és a sárga közötti terület a potenciális algák rendelkezésére áll, mivel ezt a növény nem tudja felszívni.
Ábra 2:
Az optimumszabály
A harmadik ábra az optimumszabályt szemlélteti, és megmutatja, hogyan lehet ezt kihasználni az otthoni akváriumban. A növény csak korlátozott mennyiségű tápanyagot (a példában kékkel jelölt optimumot) képes átalakítani a legnagyobb növekedési ütem eléréséhez, minden ezen felüli tápanyag a vízben marad.
Ez az állapot gyakorlatilag megvalósíthatatlan a közösségi akváriumokban, ezért a cél az összes tápanyag egyenletes visszatartása kell, hogy legyen. Ekkor nem jelentkeznek hiánytünetek, és az algásodás is jelentősen csökken. Minden elem visszatartása arányos (az optimális és a rendelkezésre álló mennyiség aránya egyenlő).
Ábra 3:
Egy vízi növény összetétele
A vízi növények igényeinek alakulása a felfedezőjéről elnevezett „Redfield-arány” szerint adódik, amely a fitoplankton atomos összetételét írja le (C, H, O, N és P), és amelyet napjainkra további elemekkel egészítettek ki:
Ebből az összetételből számos tényt lehet levezetni:
A CO2 és a H2O a növények legfontosabb „tápanyagai”. Ezek a leggyakoribbak. → (C106H263O110N16P1)1000
Az N és P aránya 16 : 1. Mivel azonban a vízben a nitrát (NO3) és a foszfát (PO4) vegyületekben fordul elő, a 11 : 1 arányt kell betartani.
Bár a nyomelemekre nagyon alacsony koncentrációban van szükség, mégis alapvetőek. → Fe8Mn14Zn0.8Cu0.4Co0.2Cd0.2[xy]
A fenti elemek a vízi növények természetes élőhelyén fordulnak elő. Ezért létfontosságú, hogy egy olyan mesterséges rendszerben, mint az akvárium, olyan nyomelemeket adjunk hozzá, mint a réz vagy a cink.
